2020. augusztus 14., péntek

Jézusra van szükségünk!

 

Túrmezei Erzsébet:  

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK?

 

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,

Ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni,

Mit igéjével elrejtetten alkot.

 

Nyitott szívre: szeretni, átölelni

Világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…

Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

 

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja

a nyitott szemet, szívet,

alázatot, erőt a szolgálatra…

s gyümölcsöt teremni csak így lehet.

2020. június 6., szombat

Luther Márton gondolatai a Szentháromságról
Szemelvények reformátorunk Házi kincstárából

Szentháromság vasárnapján. Evangyéliom: János 3. rész
„Szükséges, hogy magáról az ünnepről megemlékezzünk, ’s a mi hitünknek legfőbb ágazatáról szóljunk, melynélfogva egyedül mi keresztyének ’s rajtunk kívül senki más e földön, hiszünk Istenben, mint Atyában, Istenben, mint Fiúban és Istenben, mint Szentlélekben. Ez az egyháznak legfontosabb hittétele, melyet nem ember gondolt ki, hanem egyedül Isten igéje nyilatkoztatott ki.
Azért is e hittétel az új-szövetségben, ahol az a legvilágosabban nyer kifejezést és magyarázatot, a leghevesebb megtámadtatásoknak volt kitéve, úgyannyira, hogy az apostolok tanúsága szerint, János evangyélistának az ő evangyéliomát épen e hitczikk megerősítése végett kellett megírnia.
Nem, Isten az ő lényegében nem különböző valami, hanem csupán egyetlen isteni lény. ’S így bár három személy is az, lényege szerint mégsem különböztethetjük meg ’s nem választhatjuk el; mert egyetlen egy Isten az, egyetlen egy osztatlan isteni lényegben. 
Okvetlen arra a kettős meggyőződésre kell tehát jutnunk, először, hogy ha Istenfia az ő Atyjának ábrázatja, akkor Atyjával együtt teljesen egyenlő isteni lényűnek kell lennie; másodszor pedig a személyi különbségnek mégis fenn kell maradnia, melynélfogva a Fiú nem az Atya, sem az Atya nem a Fiú. A személyek tehát különböző, mert a szülött nem lehet a szülő, de mégis egyetlen isteni lény, mert különben a Fiú nem lehetne az Atyának az ábrázatja. Így kell ezt elfogadnunk, mert világosabban már nem fejezhetjük ki.
Hasonlókép szól Krisztus  János evangyéliomában is: »Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké; Tudniillik az igazságnak lelkét, melyet e világ bé nem vehet, mert nem látja őtet és nem esméri őtet.« Figyelj jól e három mondásra, mert ebből a három személy közötti különbséget világosan megértheted. »Én« – ugymond Krisztus – kérem az »Atyát«. Itt van immár a két személy, Krisztus, a Fiú, a ki kér és az Atya, akitől ama más vigasztalót kéri. Ha e vigasztaót az Atya adja, akkor az maga az Atya nem lehet; Krisztus, aki e vigasztalót kéri, szintén nem lehet az, amint mondja is: Az nektek »más vigasztalót« ad. A három személy tehát oly világosan áll itt előttünk, hogy félre értenünk lehetetlen, miképen pedig az Atya és a Fiú két különböző személy; azonképen a Szentlélek személye is más, mint az Atyáé és a Fiúé, és ezek mégis csupán egyetlen egységes Istent képeznek.
Hogy pedig afelett ne kételkedjünk, hanem az Atyaistenben, Fiúistenben és Szentlélekistenben higyünk, miként azt naponként a Hiszekegyben valljuk és ne csináljunk egy tömeget, vagyis egy személyt belőle, – három különböző munka áll előttünk, hogy a személyekben különbséget tehessünk, azoknak természetét azonban szét ne válasszuk ’s egy Istent, egy osztatlan lényegben imádjunk.
Aki igy hisz, az üdvözül. Amen.   

A betű szerint idézett szöveg forrása: https://garainyh.hu/luther/580-601.php
A teljes Házi Kincstár csak itt érhető el: https://garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm
Válogatta s ajánlja: Garai András
Megjelent az Evangélikus Portálon!

2020. május 9., szombat

Pünkösd böjtjében és/vagy pünkösd után élek?!

Füle Lajos: PÜNKÖSD FÉNYÉBEN

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.

2020. január 7., kedd

BÁTORÍTÓ VERS A MINDENNAPOKRA


Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.