Luther Márton gondolatai a Szentháromságról

Szemelvények reformátorunk Házi kincstárából

Szentháromság vasárnapján. Evangyéliom: János 3. rész

„Szükséges, hogy magáról az ünnepről megemlékezzünk, ’s a mi hitünknek legfőbb ágazatáról szóljunk, melynélfogva egyedül mi keresztyének ’s rajtunk kívül senki más e földön, hiszünk Istenben, mint Atyában, Istenben, mint Fiúban és Istenben, mint Szentlélekben. Ez az egyháznak legfontosabb hittétele, melyet nem ember gondolt ki, hanem egyedül Isten igéje nyilatkoztatott ki.

Azért is e hittétel az új-szövetségben, ahol az a legvilágosabban nyer kifejezést és magyarázatot, a leghevesebb megtámadtatásoknak volt kitéve, úgyannyira, hogy az apostolok tanúsága szerint, János evangyélistának az ő evangyéliomát épen e hitczikk megerősítése végett kellett megírnia.

Nem, Isten az ő lényegében nem különböző valami, hanem csupán egyetlen isteni lény. ’S így bár három személy is az, lényege szerint mégsem különböztethetjük meg ’s nem választhatjuk el; mert egyetlen egy Isten az, egyetlen egy osztatlan isteni lényegben. 

Okvetlen arra a kettős meggyőződésre kell tehát jutnunk, először, hogy ha Istenfia az ő Atyjának ábrázatja, akkor Atyjával együtt teljesen egyenlő isteni lényűnek kell lennie; másodszor pedig a személyi különbségnek mégis fenn kell maradnia, melynélfogva a Fiú nem az Atya, sem az Atya nem a Fiú. A személyek tehát különböző, mert a szülött nem lehet a szülő, de mégis egyetlen isteni lény, mert különben a Fiú nem lehetne az Atyának az ábrázatja. Így kell ezt elfogadnunk, mert világosabban már nem fejezhetjük ki.

Hasonlókép szól Krisztus  János evangyéliomában is: »Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké; Tudniillik az igazságnak lelkét, melyet e világ bé nem vehet, mert nem látja őtet és nem esméri őtet.« Figyelj jól e három mondásra, mert ebből a három személy közötti különbséget világosan megértheted. »Én« – ugymond Krisztus – kérem az »Atyát«. Itt van immár a két személy, Krisztus, a Fiú, a ki kér és az Atya, akitől ama más vigasztalót kéri. Ha e vigasztaót az Atya adja, akkor az maga az Atya nem lehet; Krisztus, aki e vigasztalót kéri, szintén nem lehet az, amint mondja is: Az nektek »más vigasztalót« ad. A három személy tehát oly világosan áll itt előttünk, hogy félre értenünk lehetetlen, miképen pedig az Atya és a Fiú két különböző személy; azonképen a Szentlélek személye is más, mint az Atyáé és a Fiúé, és ezek mégis csupán egyetlen egységes Istent képeznek.

Hogy pedig afelett ne kételkedjünk, hanem az Atyaistenben, Fiúistenben és Szentlélekistenben higyünk, miként azt naponként a Hiszekegyben valljuk és ne csináljunk egy tömeget, vagyis egy személyt belőle, – három különböző munka áll előttünk, hogy a személyekben különbséget tehessünk, azoknak természetét azonban szét ne válasszuk ’s egy Istent, egy osztatlan lényegben imádjunk.

Aki igy hisz, az üdvözül. Amen.   

A betű szerint idézett szöveg forrása: https://garainyh.hu/luther/580-601.php

A teljes Házi Kincstár csak itt érhető el: https://garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm

Válogatta s ajánlja: Garai András

Megjelent az Evangélikus Portálon!